Régi idők vizein I.
A Római strandfürdő gyökerei az ókorra nyúlnak vissza, a források vizét nem csupán fürdésre és ivásra használták, hanem egy időben még lőpormalom hajtására is. Az 1964-ben megnyílt Rómaifürdő három medencével és több mint négy hektárnyi területtel várta a felfrissülni vágyókat. Az 1990-es évek elején egy gyógyszálló építésének ötlete is felmerült. Ez a beruházás elmaradt, a műemléki védettség alatt álló strandot 2000-ben újították fel.
Az óbudai Aquincum már a római korban is ismert volt meleg vizű forrásairól. A források környékét szent helynek tartották, a többek között a Nympháknak és a gyógyító isteneknek (például Silvanusnak) ajánlott szentélyek nyomait régészeti ásatások során tárták fel.
A kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű, kevés nátriumot tartalmazó, 22 °C-os karsztvizet nem csupán fürdésre, hanem ivóvízként is használták. Az itt fakadó források egybefüggő tavat alkottak, ennek partján Mátyás király kórházat létesített, a mai római fürdő helyén a XVII. században pedig még lőpormalom is működött. (Ennek emlékét őrzi a III. kerületi Lőpormalom utca.)
A Római Fürdőt 1930-ban alapították, de az 1950-es évekre a források egyre csökkenő hozama miatt felfüggesztették a működését. A további használat lehetőségeiről 1959 és 1965 között zajlott kutatás és tervezés, aminek eredményeképpen 1964-ben újra megnyílt a felújított római strandfürdő, mai formáját ekkor nyerte el.
A 2 270 m2 területű, szabálytalan alakú forrástó szolgált a medencék alapjául. A tó fenekén feltörő vizeket forrásfoglalásokkal megfogták, a korábban egybefüggő vízfelületet három medencére osztották. A különböző igények figyelembe vételével gyermekmedencét, strandmedencét és úszómedencét alakítottak ki. A medencék feltöltéséhez 2 500 m3 vízre volt szükség, a naponta elhasznált víz mennyisége így akár 4 300m3 is lehetett. Az elhasznált vizet a közeli Aranyhegyi patakba vezették. A felújítással a strand területe 2,98-ról 4,83 hektárra bővült. A 3 250 fő befogadására alkalmas strandon az 1 000 fős emeletes öltözőépület mellett kabinos, fogasos és szekrényes öltözők várták a fürdőzőket. A felújítást követően a fürdő forgalma jelentős mértékben, 184%-kal nőtt (1955 és 1965 között), a látogatók száma 1965-ben 83 000 volt. A fürdő fejújítása és bővítése összesen 16 300 000 Ft-ba került.
1990-ben a VÁTI vállalta, hogy a Budapesti Fürdőigazgatóság megbízásából elkészíti a Római-strand részletes rendezési tervét. Budapest Általános rendezési tervének alap meghatározása, hogy "A fürdőellátás programjának alapvető célja a főváros lakónépessége gyógyfürdő, uszoda és strandfürdő igényének - a fürdésre alkalmas vízfelületnek - mennyiségi és minőségi biztosítása, a fürdőkapacitások megőrzése és bővítése. További cél, a gyógy idegenforgalom és termálturizmus növelését elősegítő kölcsönös fürdőügyi, egészségügyi és idegenforgalmi együttműködés összehangolása.” – olvashatjuk a Budapest Fővárosi Fürdőigazgatóság Budapesti fürdők részletes r. tervének 1990-es műleírásában.
öltözők, kabinok: 601 m2
egyéb építmények (gépház, árusítók, stb.): 326 m2
vízfelületek: 2 462 m2
csúszda területe: 875 m2
forrás védőterülete: 484 m2
trafó területe: 140 m2
fedett kétszintes terasz: 618 m2
étterem területe: 1 800 m2
Elfoglalt összes terület: 6 306 m2
A strand fejlesztési programjának keretében egy gyógyszálló építésének lehetősége is felmerült. Az elhelyezésére két alternatíva készült, azonban mind a két beépítési program jelentős mennyiségű zöldterületet foglalt volna el. „A Római fürdő zöldfelülete esztétikai és kondicionáló érték, illetve használati érték szempontjából igen értékes terület. Ezt bizonyítja, hogy a fürdő területén levő idős faállomány védett. Különösen nagy értéket képviselnek a 80-100 cm törzsátmérőjű platánfák.”- áll a Műleírásban.
A szálló építésének tervét elvetették. A strand 2000-ben teljesen megújult, medencéit korszerűsítették, élményfürdőt alakítottak ki. A felújítási munkálatok során számos lelet került elő a római korból, amit részben a strandok, részben pedig az Aquincumi Múzeumban helyeztek el. A strandfürdő műemléki védettség alatt áll.
Források:
VÁTI, Budapest Fővárosi Fürdőigazgatóság, Budapesti fürdők részletes rendezési terve, 1990. és 1991. – Műleírás 1. és Műleírás 3., Római fürdő strand – A Lechner Tudásközpont tervtárából
Csörnyei Sándor: A Római Fürdő felújítása, Hidrológiai Tájékoztató, 1967. 2. szám
Római Strand honlapja
Halász Imre: Gyógyfürdők és gyógyulni vágyók a Dunántúlon a tömegturizmus kialakulása előtt
Tanulmányok Budapest Múltjából 21. (1979), Gál Éva, [L.]: Óbuda helyrajza a hódoltság végétől a XIX. század közepéig
Gyógyvizek.hu
Képek forrása: A Lechner Tudásközpont fotótára, 1965.
